Férgek jönnek ki a hátsó részből, Bejegyzés navigáció


Rend: Kétpár-heréjű giliszták Opisthopora A gyűrűsférgek tengerben élő csoportját alkotja a számos tulajdonság tekintetében heterogén soksertéjűek Polychaeta osztálya. Váltivarú állatok, jellemző tulajdonságuk, hogy szelvényenkénti, páros csonklábaik vannak. Az olajosgiliszták néhány mm nagyságú, többnyire ivartalanul szaporodó, édesvízben élő állatok. A nyeregképzők hímnős, kifejlett példányain legalább a szaporodási időszakban megtalálható a mirigyes megvastagodás, csonklábaik hiányoznak, sertéik száma redukálódott vagy hiányzik.

Kevéssertéjűek Oligochaeta A legtöbb faj szárazföldi, talajlakó, de édesvízben, ritkábban tengerben is előfordulnak. A szárazföldiek szinte mindenütt, de elsősorban a mérsékelt éghajlati övben, nyirkos, szerves anyagban gazdag talajban élnek. A vízben élők főleg a vízfenéken élnek, a szárazföldieknél mozgékonyabbak, érzékszerveik jól fejlettek, sertéik hosszabbak.

A további jellemzés elsősorban a földigilisztákra vonatkozik. Testük alakja általában férgek jönnek ki a hátsó részből megnyúlt, a hasoldalon egyes fajoknál kissé, másoknál erősebben lapított.

Testhosszúságuk igen változó. Előfordulnak alig 1 mm és több 10 cm nagyságú fajok is. A szárazföldi fajok a vízben klinikai giardiasis nagyobbak, trópusi területeken előfordulnak több méter hosszúak is. Testük színét vörös, barna, bíbor és zöld pigmentek is adhatják, de vannak fajok, ahol ez nem fordul elő.

A végső szín a pigmentek kevert hatásából, illetve az interferencia jelenségéből áll össze. Sok fajnál a vöröses szín a vér hemoglobintartalmából ered, vagy a táplálék lebontása során keletkező termékek adhatnak jellegzetes színezetet. Hátoldaluk sötétebb árnyalatú, mint a hasoldaluk. A kifejlett állatok teste általában 30— gyűrűszerű szelvényre osztott. Testükön az elsődleges és másodlagos gyűrűzöttség egyaránt előfordulhat.

Közönséges földigiliszta

Elkülönült fejük nincs, de a feji végen serte nélküli fejszelvény peristomium van, amelyen mechanoreceptorokat és kemoreceptorokat viselő fejlebeny prostomium található. Ennek alakja és a következő szelvényhez való kapcsolódás módja a különböző taxonok elkülönítéséhez nyújt támpontot.

A feji és a farki vég szelvényeinek kivételével testüket rendkívül változatos alakulásban serték boríthatják. Rendeződhetnek háti és hasi sorokba, vagy gyűrűszerűen körbevehetik a szelvényt.

A világ elterjedése

Számuk változó, lehet akár 50— serte is egy szelvényen, de általában ennél kevesebb fordul elő, sőt egyes fajoknál hiányozhatnak is. A serték tokokban ülnek, melyeknek saját izomzatuk van.

férgek és férgek elleni gyógyszerek giardiasis yellow stool

A serték fontos szerepet töltenek be a helyváltoztatásban. A serték alakja, elhelyezkedése és száma jellegzetes taxonómiai bélyeg.

i giardini di ninfa apertura férgek szoptató anyában, mint kezelni

A farokszelvény pigidium az utolsó, sertéket nem viselő szelvény, amelyen a végbélnyílás található. Férgek jönnek ki a hátsó részből szelvények közötti válaszfalak septum az első és a második szomita között hiányoznak, valamint nem teljesek a test elején lévő néhány szelvény között. A dorzális mezentérium csak a szeptumoknál ismerhető fel, míg a ventrális mezentérium nem éri el a test falát, így a jobb és bal oldali testüregfél egymással kapcsolatban van.

Férgek hátulsó részén

férgek jönnek ki a hátsó részből A szeptumok rugalmas alakváltozása a mozgás során lehetővé teszi a testfolyadék elmozdulását. A fajok egy részénél a testüreg a háti póruson keresztül kapcsolatban van a külvilággal. Ezen keresztül cölomafolyadékot préselhet ki magából az állat.

A kibocsátott folyadék nedvesen tartja a testfelszínt, dezinficiáló és riasztó hatású. Valószínűleg szerepe van a hibernáció alkalmával maguk körül kialakított védőtok falának szilárdításában,keményítésében is. Bőrizomtömlőjük felszíni rétegét az epidermisz alkotja, amely egyrétegű hengerhámsejtekből áll Felszínükön általában nagyon vékony, rugalmas, albumoid anyagú kutikularéteg van. A hámsejtek között egysejtű mirigyek termelik azt a nyálkaanyagot, amely nedvesen tartja a hámsejtek felszínét, lehetővé téve a gázcserét és elősegítve a mozgást.

A hámrétegben számos érzékelősejt van. A körkörös izomrétegben pigmentsejtek, kötőszöveti sejtek, kapillárisok fordulnak elő.

Periodikus és ellentétes fázisban zajló összehúzódásuk eredményeként testükön jellegzetes perisztaltikus mozgás fut végig. Mozgáskor az állat a megnyúlt szakaszok szelvényein lévő sertékkel az aljzaton megkapaszkodik, és a hátrább lévő szelvényeket megrövidítve maga után húzza a test többi részét. Bár a táplálkozásmódjuk változatos lehet, azonban jól tagolt emésztőkészülékük felépítése a különböző csoportoknál nagy hasonlóságot mutat. Ennek részei a szájnyílás, a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a begy, a gyomor, a középbél, az utóbél és a végbélnyílás A garat erős izomzatú, esetleg kiölthető.

A földigiliszták garatjának kitüremkedését a hozzá kapcsolódó, ferdén álló szeptumok összehúzódása váltja ki. A garat fala mirigyekben igen gazdag. Az itt termelődött nyálka csúszóssá teszi a táplálékot, ami a talajlakó, többnyire kevéssé nedves táplálékot fogyasztó giliszták számára rendkívül férgek jönnek ki a hátsó részből.

férgek jönnek ki a hátsó részből

A Lumbricus fajoknál proteáztermelést is kimutattak ezen a szakaszon. A nyelőcső kevésbé izmolt. A szárazföldi fajok egy részénél járulékos szervként ide kapcsolódnak a Morren-féle mészmirigyek Számuk és elhelyezkedésük fontos rendszertani bélyeg.

A mirigyhámsejtek képesek felvenni a vérből a táplálékkal bejutott kalcium-ionokat, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe. A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza. A táplálékkal felvett szerves savak közömbösítése is a kalciumionok segítségével valósul meg.

Így nem borul fel a szervezet sav-bázis egyensúlya. Az ürülékkel távozó kalcium hozzájárul a föld alatti járatok falának szilárdításához. A nyelőcső és a begy belső felszínét vékony kutikularéteg borítja. A begynek raktározó szerepe van.

Innen a táplálék a gyomorba kerül.

Kések, férgek, mosógép

A gyomor belsejét borító vastagabb kutikularéteg és az erőteljes izommozgás segíti a táplálék szétdarabolását. A középbél belső felszíne tipikus esetben egyrétegű, csillós hámmal borított. Alatta kapillárisokat tartalmazó laza rostos kötőszövet, majd körkörös és hosszanti izomrétegek és legkívül a peritoneum viszcerális lemeze található. A bélcső hámrétegében egysejtű enzim- és nyálkatermelő mirigyek vannak. Az emésztés jórészt extracellularis.

Proteáz pepszin, tripszinlipáz, amiláz, és még nem egyértelműen eldöntötten celluláz enzimtermelést mutattak ki. A gyűrűsférgek jó része rendelkezik azzal a képességgel, hogy kültakaróján keresztül képes aminosavakat, zsírsavakat és glükózt felvenni.

férgek jönnek ki a hátsó részből

A kültakaró felszínére leadott proteáz enzim nemcsak a kórokozóktól védi meg, hanem a külső emésztés révén a hámsejtek a tápanyagot is fel tudják venni. A középbél háti oldalán hosszanti betűrődés typhlosolis redő futhat végig, amely a felszívó felületet növeli. A bélcső külső felületén peritoneum sejtekből módosult, sárgás színű kloragogén chloragogen sejtek ülnek A glikogén és zsír szintézisére, raktározására, szállítására, valamint a karbamid kiválasztására, aminosavak bontására és káros vagy felesleges anyagcsere-végtermékek tárolására is szolgálnak.

Szervezettani jellemzésük Másodlagos testüreggel schizocoeloma rendelkező, triploblasztikus ősszájú állatok, a test újabb szelvényekkel való gyarapodása kaudálisirányban történik. Feji végüket a szelvénynek nem tekinthető fejlebeny és az azt követő, szájnyílást tartalmazó peristomium alkotja. Ez után következik a szelvényes test, majd a testvéget alkotó pygidium, rajta a végbélnyílással. Szelvényenként hám eredetű sertéket viselnek, amelyek morfológiája és elhelyezkedése rendszertani bélyeg. Csonklábaik lehetnek.

Az utóbélszakaszon redő nincs, kloragogén sejtek nem borítják. Az ürülék a végbélnyíláson át távozik.